1.rész: Utazás

Jenna szemszöge:
Én csak egy rendes életet akartam,nem akartam gazdag családba születni....
 Most pedig itt pakolom a ruháimat a bőröndömbe,és nemsokára elutazok talán örökre egy eléggé idegen országba..Ez az egész felhajtás egy álnok nőszemély miatt van, inkább nevezném kígyónak mint embernek.
De kezdjük rögtön a legelején....

Pár órával korábban...

-De apa én nem akarok elmenni.-ordítoztam apámmal.

-Már pedig elmész a húgoddal együtt este indul a gépetek nincs apelláta!-válaszolta egy oktávval feljebb apám

-Az az álnok kígyó beszélte tele a fejed igaz? Tudhattam volna!-nevettem vagyis csak akartam mert abban a pillanatban apám keze lendült és hatalmasat csattant az arcomon.

Nem szóltam semmit, csak csendben fogtam az arcomat amin most már egy nagy piros folt éktelenkedett. Mindig is lázadó típus voltam, de a szüleimmel sohasem kiabáltam, egyszer mindenkinél betellik a pohár nekem most jött el ez a pillanat. Amióta anya meghalt apámnak nem volt barátnője, még szeretője sem most meg beállít egy teljesen vadidegen nővel és bejelenti hogy elveszi feleségül hát ez még viccnek is rossz. Gondolkodásomból apám mély hangja zökkentett ki...

-Jenna  nem számít hogy ki ötlete volt kiköltöztök Szöul-ba.-válaszolta
-De apa mi lesz a barátainkkal és a táncórákkal?? Jól tudod hogy nekem a tánc a mindenem...-nem tudtam befejezni mert apu közbeszólt
-Jenna Anne Park ne feleselj nekem mentek és kész, nem számít hogy ki ötlete volt!!-kiabált rám, aztán hátat fordított és elment. Én csak figyeltem egyre halványabb alakját amint beszáll a fekete limuzinba és elhajt itthonról. Csendben ballagtam fel az emeletre és közben imádkoztam hogy ne találkozzak azzal a nőszeméllyel.Hála istennek imáim segítettek így sikeresen neki álltam a pakolásnak. Nagyon fájt hogy itt kell hagynom az otthonom,de ha apámnak ez a kívánsága akkor beleegyezek. Pakolászás közben kezembe akadt egy régi fényképalbum, milyen jó visszaemlékezni néha a szép időkre. Akkor még minden szép volt, anya még élt és apa nem hozott haza holmi jöttment plázacicákat, de ez már a múlté. Most itt ülök az ágyon és nézegetem a képeket miközben elejtek egy-egy könnycseppet. Az elmélkedésemet kopogás zavarta meg és az hogy húgom Heejin beront a szobába. Igen jól olvastátok a húgom Park Heejin megváltoztatta a nevét mert imádta a koreai kultúrát és a koreai pop-zenét, velem ellentétben....jó mert én is beszélem a nyelvet de különösebben nem érdekel. Arra eszméltem hogy valaki integet mint egy örült a szemem előtt...
-Jenna siess mert nemsokára indul a gépünk.-ugrándozott lelkesen Heejin
-Jó-jó megyek már.-morogtam orrom alatt.
Meglepetésemre apám és az újdonsült nőcskéje lent vártak a kocsinál.
-Jók legyetek és vigyázzatok magatokra nem kell félnetek már mindent elrendeztem kaptok kocsikat, házat, és még egy pár hitelkártyát is a sok mellé.-biztatott apám.
-Jaj szerintem nem kellene ennyi mindent tenned értük Paul, hiszen nem is érdemlik meg-cincogott apám mellett azt hiszem Jessica nevezetű egyed. Ejtettem neki egy koránt sem nőies fintort aztán beszálltunk a limuzinba, ami egyenesen a reptérre vitt minket. Épp hogy odaértünk és felmutattuk a jegyeket már szállhattunk is felfele a gépre. Útközben Heejin elaludt én viszont nem tudtam. Vajon milyen lesz egy idegen országban? Az emberek mit gondolnak majd rólunk? Vajon folytathatom a táncolást?? Kérdések ezrei kavarogtak a fejemben,végül valahogy sikerült álomra hajtani a fejemet.